Kutatások bizonyítják, hogy a mostani gyerekek korukhoz képest jól értenek a mechanikai műszerekhez. Ez azért is lehet, mert a műsorok szerkesztői arra törekednek, hogy minél jobban lekössék a gyerekek érdeklődési körét. Nagy a műsor kínálat, ami leköti az idejüket ezért, másra már nincs idejük.
Mert mit láthatunk nap, mint nap? Gyerekek sétálnak szüleik mellett kezükben különböző telefonokkal (Apple, iPhone-nal is, akár ami a legnagyobb és legprofibb telefonokhoz tartozik.) . Külföldi kutatások szerint a gyerekek nagy része ilyen ajándékokra vágyik, nem pedig műanyag katonákra, vagy Legora esetleg.
A szülők úgy térnek ki a mai hisztik elől, hogy tv-elé engedik gyerekeiket vagy profibbnál profibb termékeket nyomnak a kezükbe. Pedig ezzel nem érnek el túlságosan jó hatást, bármennyire is szeretnék. A televíziózásra szánt idő egyre nagyobb és nagyobb lesz. Serdülőkorban folytatódik majd később a felnőtt korukban is esetleg. Nem maradnak maradandó élmények, mint a fára mászás, bunkerkészítés. A televíziózás alatt az emberek képzelete nem dolgozik, nem lesznek kreatívabbak ettől. Rabjaivá válunk a tévézésnek még akkor is, ha az nem szórakoztat minket, és a többi elfoglaltságot (pl.: kirándulás, múzeum) hanyagolni fogjuk.
A szülő egyik feladata is, hogy tévézés közben a gyermeknek megmagyarázza, mi a valóság mit kell komolyan venni, és mi a hiba a sorozatban. Illetve meg mutatni, hogy a tévézés helyett is vannak más érdekes dolgok, amikkel lehet foglalkozni.
Természetesen nem csak a „ráhagyás” miatt ülnek a tv előtt. Barátaikat, és társaikat utánozva rászoknak egy-egy bizonyos sorozatra. Hiszen ha bele gondolunk, minden generációnak megvan az épp aktuális „kedvence”. Mind a lányok, fiúk körében. Illetve amit mindenki szeret. Az én koromban például természetes volt, hogy mindenki szereti a Pokémonokat. Mindenkinek megvolt a saját kedvenc szereplője, karaktere. Kedvenc része vagy jelenete. Mindenki kívülről fújta a dalokat, sőt még a zenés Cd-t is megvették. Sőt ha ma is elhangzik a jól ismert szöveg hogy:
„A célom az, hogy jó legyek hű társam oldalán, oly sok a harc a küzdelem, de győzelem vár rám…”
(Szinte mindenki tudja folytatni.)
Persze ez nem mindenhol volt „menő”. Úgy gondolom, függ a „kedvenc sorozat” megszeretése attól is, hogy milyen környezetben vagyunk és ott mi az aktuális kedvenc, illetve melyik korosztályhoz szól az.